A botforgatás története

A botforgatás története meglehetősen hiányos, leginkább feltevéseken és szóbeszéden alapszik, pontos eredet a színes svájci zászlólengetéshez kapcsolódhat, mely a hollandokkal együtt érkezett Amerikába, amikor letelepedtek Pennsylvániában. Másik feltevés, hogy a botforgatás Mississipi állam Millsaps Főiskolájából ered. Itt nem sokkal a polgárháború után a jól ismert Millsaps polgármester főiskolát alapított. A női atlétákat hívják mazsoretteknek és lehet, hogy a jelenlegi peckesen menetelő, lábukat emelgető mazsorettek innen kapták nevüket. Azt viszont tudjuk, hogy a botforgatás művészete viszonylag új. Először csak a XIX. században fordult elő, hogy a karmester látványosan használta a botját a ritmus vezényléséhez. 1776-ban, mikor az első jelentősebb zenekar az Egyesült Államok Tengerész Zenekara megalakult, a botot még nem használták.

Az 1930-as évek elején a tamburmajorság igen egyedülálló és különleges dolog volt. A felvonulásokon az alakzatban vonuló csapatok előtt menetelt a tamburmajor, aki ellentétben a többi taggal lány volt. A táncosság, peckes menetelés és a botforgatás több szint adott a polgári, katonai és iskolai zenekaroknak. A tamburmajor az egyetem vagy főiskola legügyesebb lánya volt, akit a többiek irigykedve néztek a parádékon és elhatározták, hogy ők is tamburmajorok szeretnének lenni. Így a felvonuló csoportok népszerűsége és mérete növekedni kezdett és a botforgatás egyre népszerűbb amerikai szokássá vált. A vonulást és a botforgatást egyre bonyolultabbá tették a nehéz táncos jellegű lépések és az összetettebb forgatások. Megtanulni egy ilyen koreográfiát igen magas szintű képzettséget és rengeteg gyakorlást igényel. A bot nehézsége miatt a század elején főleg fiúk és férfiak forgattak botot. Az 1930-as évek elején jelentek meg a mazsorettek, amikor a zenekarvezetők elhatározták, hogy több nézőt vonzanak majd a vonuló zenekarok, ha velük vonul 1 vagy 2 botforgató is. Ez olyan népszerű lett, hogy az ország főiskolás lányai mind szerepelni akartak. Kisebb és rövidebb botot készítettek a női botforgatók hirtelen feltűnése miatt. A 40-es, 60-as években egyre több lány lett mazsorett. A lányok és fiatal nők megjelenése által a botforgatás az önkifejezés művészibb és tetszetősebb formájává vált. A lányok használhatnak 1 vagy 2 botot, zászlót, pom-pont, vagy bármilyen eszközt, amellyel jól kifejezhető a zene üteme, illik a formaruhához és a lányok életkorához.